Bélyegző-, pecsétnyomó- és éremgyűjtemény
A gyűjtemény törzsanyagát a postaszolgálat során használt bélyegzők, pecsétnyomók alkotják. Legkorábbiak, az egyedi, házilagos készítésű, úgynevezett előfutár-bélyegzők, amelyeket 1750 és 1850 között használtak, s melyekből mindössze 11 darabot őrzünk. Ezek helybélyegzők, melyekkel a feladás helyét tüntették fel a küldeményeken. A gyűjtemény ritkaságainak számítanak a dátumjelölésre is alkalmas betétszámos keletbélyegzők, amelyben az évet, hónapot és napot jelölő számok hasábjait cserélgették. A gyűjtemény túlnyomó része a 19. század 90-es éveitől használt kerékrendszerű hely-keletbélyegző, amelyekkel a feladás helyét és idejét tüntették fel a küldeményeken. Az ezredfordulón, a dátumváltás után ezekből több száz darab került a Postamúzeumba.
A vésett, réz pecsétnyomók a gyűjtemény másik jelentős csoportja. Címerrajzuk a magyar államiság változásit is reprezentálja.
A gumibélyegzők rendeltetésük szerint iratbélyegzők, melyeket postahivatal, postaszerv, szakmai vagy társadalmi szervezet, egyesület egyaránt használt.
A bélyegző-, pecsétnyomó- és éremgyűjtemény gyűjtőköre kiterjed a postaszolgálat valamennyi ágával, fejlődésével, műszaki berendezéseivel, eseményeivel kapcsolatban kiadott emlékérmekre és plakettekre. Itt találhatók meg a postaszolgálattal kapcsolatos távbeszélőérmék (tantuszok), szükségpénzek, továbbá az egyesületi és szolgálati jelvények, kitűzők, s a postai, távközlési és műsorszórási dolgozóknak adományozott kitüntetések is.