Antonio 'Santi Giuseppe' MEUCCI
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1808-1889
Olasz származású színházi technikus, zseniális feltaláló, már 1949-ben olyan elektromos szerkezetet készített, mely emberi hang átvitelére volt alkalmas.
Az Egyesült Államokba települve a szerkezetet tökéletesítette, az első telefonos beszélgetés 1853-ban lakása és laboratóriuma között bonyolódott le.
Találmányát tovább fejleszti, és az Amerikai Szabadalmi Hivatalban 1871. december 28-án bejegyezteti azt. A beadványban rögzíti telefonos rendszerének működési elvét. A beadvány érvényessége 1874-ben lejár, meghosszabbítására nem került sor, mivel a végleges szabadalmaztatáshoz továbbra sem volt elegendő pénze.
A Szabadalmi Hivatal 1876-ban Alexander Graham Bell telefonjának bejelentését fogadta el.
2001. szeptemberében a washingtoni Képviselőház rehabilitálta Meuccit és határozatban jelentette ki elsőbbségét, így hivatalosan Ő tekinthető a telefon feltalálójának.
Alexander Graham Bell arcképe
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/1/1
Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Édesapja, Melville Bell beszédhibás gyermekekkel foglalkozó tanító, édesanyja, Elisa Grace Symonds arcképfestő és zenész volt. A fiatal Bellt is vonzotta a zenei pálya, végül azonban atyja mesterségét, a gyógypedagógiát választotta. 1863-ban az Elginben működő Weston House bentlakásos fiúiskolában kapott segédtanítói állást, a zenét és a szép beszédet tanította. 1866 szeptemberétől Bathben, a Somerseitshire College tanára. Érdeklődése ekkor fordult az elektromosság felé, itt szerelt fel egy telegráfvezetéket saját és a barátja szobája között. 1867-ben Melville Bell maga mellé vette fiát társnak. Londonban az Egyetemi Kollégiumnál Bell a hangképzés anatómiájának kutatására specializálta magát. A család tuberkulózisfertőzést kapott, Bell is beteg lett. Apjuk az orvosok tanácsára 1870 júliusában családjával együtt áttelepedett Kanadába. Bell hamarosan meggyógyult. A következő években a bostoni egyetem hangfiziológia professzora lett, több prominens bostoni személyiség beszédhibás gyermekét tanította meg beszélni. Ők támogatták anyagilag távíró-fejlesztési kísérleteit, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. Szabadalmi kérelmét 1876. február 14-én adta be, és március 7-én jegyezték be. Telefonját Philadelphiában a centenáriumi kiállításon mutatta be. 1877. július 9-én megalakult a Bell Telefontársaság. 1877. július 11-én feleségül vette Mabel Hubbardot és apósa tanácsára Angliába indultak, hogy megismertessék a telefont. A telefon felfedezéséért 1880-ban a francia kormány az 50 000 frankkal járó Volta-díjjal tüntette ki. A pénzből Washingtonban Volta Laboratóriumot alapított, ahol munkatársaival Edison fonográfjának fejlesztésén, 1897-től a fénytelefon kifejlesztésén dolgoztak. 1920-ban szülővárosa, Edinburgh díszpolgárává választotta. Életének 75. évében, 1922. augusztus 2-án hunyt el Beinn Bhreaghban. Temetése napján két percre leállt a telefonforgalom, így adóztak emlékének.
Thomas A. Edison (1847-1931)
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/25/4
Thomas Alva Edison 1847. február 11-én született az Amerikai Egyesült Államok Ohio államában, Milanban. 1863-ban Port Huronban lett távírász. 1868-ban állást vállalt Bostonban a Western Union Telegraph Companynál. 1871-ben üzemet alapított a New Jersey-beli Newarkban. Ekkor dolgozott a duplex és kvadruplex távírórendszereken, és szabadalmaztatta az elektromos tollat. 1876-ban a New Jersey-beli Menlo Parkban új laboratóriumot hozott létre. Bell találmánya, a telefon felkeltette érdeklődését, foglalkozni kezdett vele. Feltalálta a szénmikrofont, és bevezette az indukciós tekercset. Saját telefonját 1879-ben mutatta be. A fonográf szabadalmának elfogadását 1877. december 24-én kérte. Edison 1887-ben West Orange-ben létesített új kutatótelepet. Fonográfját fejlesztette, és diktafont szerkesztett. Érdeklődése egyre inkább az ipari kutatásokra terjedt ki. 1930-tól egyre többet betegeskedett. 1931. október 18-án West Orange-ben elhunyt. Temetése napján a gyász jeléül az Amerikai Egyesült Államokban 1 percre lekapcsolták a villanyvilágítást.
Kapcsolódó anyagok:
Edison levele Puskás Tivadarhoz Edison távirata Puskásnak Edison dedikált fényképe
Puskás Tivadar (1844-1893)
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/25/3
Puskás Tivadar 1876 őszétől 1877 nyaráig Edison Menlo Park-i műhelyében dolgozott, majd az Edison Társaság európai megbízottja lett. Londonban a fonográf honosításán dolgozott, kiállításokat, bemutatókat rendezett. 1878-ban székhelyét áthelyezte Párizsba, ahol az első párizsi telefonhálózat építési munkáit irányította. Elfoglaltsága miatt az Európai Edison Telefon Társaság öccsére, Ferencre ruházta át Ausztria-Magyarország területi képviseletét. Puskás Ferenc betegsége miatt az elkészült budapesti telefonhálózatot 1883-ban Puskás Tivadar vette át, amelyet 1887-ben eladósodva adósságai fejében állami tulajdonba adott, de megmaradt az így létrejött Budapesti Állami Telefonhálózat Puskás Tivadar Bérleti Vállalata igazgatójának. 1888 és 1889 között újabb fejlesztéseket végzett a hálózaton. 1892-ben 18 országba jelentette be "Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére" megnevezéssel a Telefonhírmondó szabadalmat. 1893. február 15-én megindult a budapesti Telefonhírmondó adása. Feltalálója, Puskás Tivadar március 16-án váratlanul meghalt.
Kapcsolódó anyagok:
Norvég szabadalmi irat 1892-ből Puskás Tivadar és társai nyilatkozata Puskás Tivadar levele Edisonhoz
Puskás Ferenc (1848-1884)
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/25/2
Puskás Ferenc huszárfőhadnagyi szolgálatát hagyta el 1878-ban az addig ismeretlen távbeszélő létesítése és üzemeltetése kedvéért. 1878-ban féléves párizsi tartózkodása alatt ismerte meg a hálózat- és központépítés műszaki, üzleti és szervezési munkáit. A hazai telefonhálózat létesítésére 1879. július 28-án nyújtott be kérelmet a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz. Az engedélyokiratot 20 évre 1880. május 20-án kapta meg. Puskás Tivadar költségén megszervezte és kiépítette a hálózatot. Küzdelmes munkája eredményeként Magyarországon, Pesten a Fürdő utcában 1881. május 1-jén szólalt meg a telefon. Puskás Ferenc a kimerítő munkában súlyosan megbetegedett, majd 1884-ben elhunyt.
Kapcsolódó anyagok:
Előfizetési feltételek Előfizetési felhívás Fürdő utcai első távbeszélő központ Előfizetői névsor 1882-ből
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/25/1
Baross Gábort 1883. március 30-án nevezték ki a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárává, majd 1886. december 30-án miniszterévé. Baross a telefont rendkívül jelentős találmánynak tartotta. A hazai meghonosodást követő évek meggyőzték arról, hogy a közérdekű hálózat megteremtése az állam feladata. A budapesti távbeszélő-hálózatot 1887-ben vásárolta meg az eladósodott Puskás Tivadartól. A magyar állam és Puskás Tivadar között létrejött szerződés kedvezően befolyásolta a hálózat fejlődését. Baross Gábor 1888-ban a XXXI. törvényben a távírda, távbeszélő és egyéb villamos berendezések létesítését és üzemeltetését állami monopóliummá nyilvánította. 1889. június 13-án minisztertanácsi ülésen ismertette a Budapest-Bécs közötti telefonösszeköttetés terveit. A 262 km vonalhossz építésével üzleti lehetőségeket teremtett a hazai ipar számára. Az elkészült három vonalat 1889. december 31-én éjfélkor adták át a forgalomnak.
Kapcsolódó anyagok:
Posta és Távírda Rendeletek Tára Ferenc József jóváhagyó irata
Matkovits Júlia, az első kezelőnő
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/32/2
Kezelőnő beszélőkészlettel
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/32/1
A távbeszélőközpontokban dolgozó, a kapcsolásokat létrehozó kezelőnők állásukra két közismert úri család ajánlásával pályázhattak. Az állás elnyeréséhez a következő feltételeknek kellett megfelelni: jó megjelenés, jó emlékezőtehetség, gyors felfogás, tiszta kiejtés, jó modor, kellemesen csengő, de elég erős hang, a magyar mellett egy idegen nyelv ismerete. A kezelőnőknek fejből kellett tudni a teljes előfizetői névsort és a kapcsolási számokat. Nehézséget az azonos nevű előfizetők adatainak megtanulása okozott, megkülönböztetésül foglalkozásukat és lakcímüket is ismerni kellett. Az 1890-es évek végére 2-5 ezerre nőtt az előfizetők száma, ezért 1901. június 29-től bevezették a hívószám szerinti kapcsolást.
Kapcsolódó anyagok:
Kezelőnők munkában
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1901
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: D-29.138.1.
Igazolvány a hivatali eskü letételéről
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1911
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: D-29.138.2.
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/32/3
Krúdy Gyula: A pesti telefonosnők
Sohasem látni őket, csupán a hangjukat hallani. ... Éjjeli újságírók, virrasztó vasutasok, rendőrök, kis állomások portásai és álmatlan betegek valamikor divat szerint elbeszélgettek az inspekciós telefonos kisasszonnyal. A megcsontosodott agglegény, a kiégett lámpású éjjeli szerkesztő nemegyszer beleszeretett egy kellemes, csillapító leányhangba, amelynek környezetében szívesen töltötte volna hátralevő életét. Behízelgő, nyugodt hangú postáskisasszonyok a határszéli hideg hegyek között egy kis postaházban. Edison drótján át kötnek holtig tartó ismeretséget a szomszéd állomás tisztjével. Sőt vannak legendák a drótos tetőjű női kaszárnyák környékén, midőn egy megbízható, komolykodó és szolid női hang öreg kegyelmes urakat, mesebeli grófokat hódított meg, akik cilinderben és zsakettben jöttek el a hivatalba, hogy a hang tulajdonosnőjét feleségül kérjék. − Hiszen ezek a nők, szegények, valóban a hangjukkal keresik a kenyerüket. ... A telefonon át igéző, mint a varázsfuvola, a legtöbb női hang... Az emberi élet hanggal, szóval kifejezhető érzései jönnek-mennek a drótokon. Mintha a város házai felett a tetőkön túl, ahol a telefondaruk állanak a szélben, egy másik élet folyna, távol az utcáktól, a házak belsejétől. A levegőben sok ezer hang hallatszik egyszerre, mintha nagy madárcsapatok repülnének ide s tova a város felett, összeütköznek, kitérnek, ölelkeznek, perlekednek, megöregednek s meghalnak. A halottak már nem telefonoznak a temetőből.
Ebben a szélvészben a hangokból való felhőkben nyugodtan és szegényesen áll a telefonos kisasszony, kapcsolt és bont az amerikai zseni szerkezetén, ismeretlenül, láthatatlanul dolgozik, mint a hajófütő az óceánjáró mélyében.
1917
Reiszig Anna bizonyítványa
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1909
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/3/1
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/3/2
A postahivatalokban kezdeményezett nyilvános távbeszélgetések doku-mentálására alkalmazták ezeket a távbeszélőjegyeket.
LB rendszerű távbeszélőközpont elvi vázlata
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/5/3
Az előfizető (E1) az LB telefonkészülék induktorát megforgatva kezdeményez hívást. Az LB központban az előfizető vonalához tartozó hívásjelző jelfogó (Hjl) meghúz, amit az ún. esőlemez lebillenése jelez. Ezt észlelve a kezelő a kérdődugót a hívóhüvelybe dugaszolja, majd a figyelőkulcsot a baloldali állásba téve a saját készülékével rákapcsolódik a hívó vonalára. A hívó bemondja a kezelőnek a hívott fél számát, aki a kérdődugóhoz tartozó összekötődugót a hívott állomás kapcsolóhüvelyébe dugaszolja, és a figyelőkulcsot csengető állásba téve felcsengeti a hívott állomást (E2). A hívott jelentkezése után a kezelő nyugalmi állásba teszi a kulcsot, amellyel a két előfizetőt összekapcsolta. A beszélgetés végén a hívó előfizetőnek meg kell forgatnia az induktorát, aminek hatására a lejelentő jelfogó (Lj) meghúz, az esőlemez - jelezve a beszélgetés végét - lebillen. Ezt látva a kezelő bontja az összeköttetést.
Kapcsolódó anyagok:
Esőlemezes jelfogó LB telefon LB központ
LB távbeszélő-készülék elvi vázlata
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/4/2
Képzelt távbeszélő-hálózat rekonstrukciós rajza
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Készítő: Szabó Kálmán
Év: 1990
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: D-24.99.0.
Díszített öntöttvas oszlopokon kiépített egyvezetékes, földvisszavezetéses távbeszélő-hálózat rajza korabeli, XIX. századvégi leírások alapján.
Távbeszélő központ kiinduló tetőtartója
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: D-24.276.1.1.
Föld feletti helyi hálózat: valamely városon, településen belül a távbeszélő-előfizetői állomásokhoz kiépített légvezeték, légkábel és fali kábelvonalak, egyéni vezetékek és tartószerelvények összessége. A föld feletti helyi hálózatok fémhuzalokból (vas-, bronz-, alumíniumsodrony) épített vonalakból állnak. E hálózatrendszert kezdettől fogva (1881, Budapesten a távbeszélőközpont megnyitása) a helyi adottságokhoz igazodóan napjainkig alkalmazzák.
A föld feletti helyközi hálózat az országot behálózó légvezetékes oszlopsorokból állt. A vonalakat a városok, községek távbeszélőközpontjai közötti fémvezetőjű helyközi összeköttetés céljára építették. Az első nagytávolságú helyközi légvezetékes távbeszélővonal Budapest és Bécs között épült 1889-ben. A hálózat vonalainak vezetőanyaga bronz- és vashuzal, valamint alumíniumsodrony volt. Az 1990-es években építettek néhány helyközi fényvezetőjű légkábelvonalat is.
Kapcsolódó anyagok:
Vasútmenti egyes oszlopsor lírás szereléssel Párhuzamos szárú helyközi oszlopsor keresztfákkal Teréz központ bevezető tetőtartó
Kábelbehúzás alépítményi csőnyílásba
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: D-24.276.1.2.
A helyi föld alatti kábelhálózat rendeltetése a távbeszélőközpont és az előfizetői készülék közötti vonal, továbbá a többközpontos helyi hálózatokban a központok közötti összekötővonalak létrehozása. Fő jellegzetessége, hogy a hálózat többségét beton vagy műanyag alépítményi csőhálózatban vezetett ún. behúzókábelek képezik. Az 1990-es évekig kizárólag fémvezetőjű (réz, kisebb mennyiségben alumínium) kábeleket alkalmaztak. Ezt követően a többközpontos hálózatok távbeszélőközpontjai közötti összeköttetéseket, később az előfizetői törzskábeleket is fényvezető-kábelekkel építették ki. A főváros és a régióközpontok, megyeszékhelyek, valamint nagyobb városok között belföldi távkábelek, a főváros és a külföldi távbeszélőközpontok között nemzetközi távkábelvonalak épültek. A helyközi szakaszokon páncélos kábelt fektettek, a városi átkelési szakaszokon alépítményi csőnyílásokban behúzókábelt alkalmaztak. A helyközi szakaszokon a munkavégzés idejére nyitott, majd visszatemetett kötésgödrökben készítették a beton vagy öntöttvas kötésvédőhüvellyel védett kábelkötéseket.
Kapcsolódó anyagok:
Kábelalépítmény építés Kábelalépítményi tömbcsatorna építés
A 7A1 automata központ kapcsolási vázlata
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1928
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/11/2
Amikor az előfizető felemeli kézibeszélőjét, vonala rákapcsolódik a központban lévő egyenáramú áramellátásra, és elindulnak az első híváskereső (I. Hk) gépek. Amikor egyikük az ív kontaktusain megtalálja a hívó vonalát, ott megáll, és a többi forgógépet is leállítja. Forgásnak indítja azonban a második híváskeresőt (II. Hk), amely megkeresi az előfizető vonalán álló első híváskeresőt. Ezután a regiszterkereső (Rk) indul forgásnak, amely a vonalat az összekötő-áramkörön át egy szabad regiszterre (R) kapcsolja. A regiszter az előfizetőnél tárcsahanggal jelzi, hogy lehet tárcsázni a hívandó számot. A számtárcsa az áramkör ismételt megszakításával a letárcsázott számjegyeknek megfelelő számú impulzussorozatot állít elő. Ezeket az impulzusokat a regiszter bevételezi, rögzíti, majd ezek alapján vezérli a csoport- (Csv) és vonalválasztókat (Vv), amelyek az impulzussorozatoknak megfelelően fokozatokban választják ki a hívott vonalat.
7DU távbeszélőközpont elvi kapcsolása
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Év: 1938
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/14/2
A vidéki városokban az 1929-1930-ban épült 7B központokat a már modernebb, távhívásra is alkalmas 7DU rendszerű központok telepítése követte. Az elsőt 1938-ban Pápán helyezték üzembe.
7A2 telefonközpont elvi kapcsolása
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/14/1
Budapesten a 7A1 központokat a továbbfejlesztett 7A2 típusú távbeszélőközpontok követték, amelyek kisebb helyen elfértek, és karbantartásuk is egyszerűbb volt. Az elsőt az Erzsébet-központban 1939-ben helyezték üzembe. A II. világháborúban elpusztult központok helyett a háború után 7A2-es típusokat telepítettek.
Kapcsolódó anyagok:
Erzsébet központ
CB manuális telefonközpont elvi vázlata
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/8/3
A hívás kezdeményezésekor az előfizető (E1) felemeli kézibeszélőjét, az előfizető vonalához tartozó jelfogó (Fj1) meghúz, amit a lámpa (Fl1) jelez. A kezelő látva az égő lámpát a kérdődugóval (Kd) belép, és a lámpa (Fl1) elalszik. A kezelő a figyelőkulcsot J állásba téve beszél a hívóval. Kívánsága szerint az összekötődugót (Öd) a hívott (E2) hüvelyébe dugaszolja, majd csengeti. A hívott jelentkezése után a kezelő a figyelőkulcsot alapállásba teszi, amellyel a két előfizetőt összekapcsolja. A beszélgetés végén a visszahelyezett kézibeszélő megszakítja az Fj1 és Fj2 áramkörét, a jelfogók elengednek, és zárják a beszédvég-jelző lámpák (Bvl1, Bvl2) áramkörét. Az égő lámpák figyelmeztetik a kezelőt, aki bontja az összeköttetést.
CB távbeszélő készülék kapcsolási rajza
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/7/2
Kézi kapcsolású CB rendszer
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 1. terem
Leltári szám: T99 1/9/1
A CB (Central Battery) távbeszélőrendszer új korszakot jelentett, amelyben a mikrofon táplálását a távbeszélőközpontban lévő központi áramforrás biztosította. Ezzel az előfizetők mentesültek az LB (Local Battery) rendszer hátrányaitól, azaz a helyi telep karbantartásától és az induktoros hívás kényelmetlenségeitől. A kapcsolást azonban továbbra is kezelők végezték.
Budapesten az első CB központ, a Teréz 10 000 előfizetővel 1904-ben kezdte meg működését.
Az egyre növekvő előfizetői igényeket azonban a 18 000 vonalra történő bővítés nem elégítette ki, így egy új központ építése vált szükségessé. A József-központ 1914-re tervezett megnyitására az I. világháború miatt csak 1917. június 15-én került sor.
Kapcsolódó anyagok:
József központ lépcsőháza Teréz távbeszélő központ
Távbeszélő-állomások számának alakulása
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: T99 2/15/1
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: T99 2/15/2
Az 1960-es évek végéig a magyar automata központhálózat a szolgáltatásokban nagyon kis választékú és lényegében már elavult rotary automata központokból (7A és 7D) épült fel, illetve csak ezekkel bővülhetett. A magyar hálózatban nagy fejlődést jelentett a svéd LM Ericsson AR crossbar rendszerének megjelenése.
A közvetett vezérlésű (regiszteres) AR központrendszer elektromechanikus elemekből (keresztrudas kapcsológépek mint crossbar gépek, relék) épült fel, de már tartalmazott ha kis mértékben is (a kapcsolómezőben és a vezérlésben nem, csak a jelzésrendszerben) analóg elektronikus elemeket. Lényegében tároltprogram-vezérlésű (huzalozás) rendszer volt. Az AR központok már nem tartalmaztak jelentős kopásnak kitett alkatrészeket (mint pl. a rotary forgógépei). Már a honosítás során gondoskodtak az AR rendszernek a meglévő (manuális és rotary automata) központokhoz történő illesztéséről. Az AR rendszer további előnye volt, hogy a távbeszélő-hálózat minden síkjára rendelkezett megfelelő típusú távbeszélőközponttal a következők szerint (a kapcsolási diagramok csatolva):
- ARF 102 városi helyi központ (1000-es fokozatokból max. 100000 állomáskapacitás) és ehhez csatlakozva az ARM 201 nagyforgalmú tranzit központ (200-as fokozatokból max. 8000 keresztpont kapacitás) belföldi, ill. nemzetközi távhívó központként is.
- ARK 522 (100-as fokozatok, max. 2000 állomáskapacitás) és ARK 511 (30-as fokozatok, max. 90 állomáskapacitás) vidéki rurál rendszerek és a hozzájuk csatlakozó ARM 503 kisforgalmú tranzit (max. 2000 keresztpont kapacitás) központ.
A beszerzés licencvásárlással (BHG) és áruvásárlással (Magyar Posta) történt. Első ütemben az áruvásárlás során beszerzett központokat szerelték fel. Így elsőként a Lágymányos ARF 102 crossbar központ került üzembe helyezésre (1970), majd Vác (ARF +ARM) és Pécs (ARF + ARM), stb., majd második ütemben a BHG által licenc alapján gyártott AR központok, elsőként a Cegléd ARF és ARM, Miskolc-Diósgyőr ARF 102, továbbá a Budapest Belváros ARF 102 központ.
Jelenleg az AR központrendszer tervszerű kiváltása folyik a jóval korszerűbb és így lényegesen több, magasabb szintű szolgáltatást nyújtó digitális TPV központokkal.
Kapcsolódó anyagok:
ARM 20 blokkséma ARK 511 blokkséma ARK 522 blokkséma Crossbar gép ARF 102 blokkséma
Album: Dokumentumok, fotók, kapcsolási rajzok
Elhelyezés: 2. terem
Leltári szám: T99 2/15/3
A magyar posta az 1980-as évek elején a távközlés-fejlesztési tervek sorát dolgozta ki. A terven felüli telefonfejlesztés érdekében a pénzügyi háttér biztosítására 1983 végén a Magyar Posta Vállalat és az Állami Fejlesztési Bank közösen 310 millió Ft összértékben telefonkötvényt bocsátott ki. A lakosság állomásonként 25 000 Ft-os, a közületek 100 000 Ft-os kötvények vásárlásával járultak hozzá a költségekhez. A posta vállalta, hogy a kötvényvásárlók részére megadott határidőn belül távbeszélő-állomást szerel fel. A felszerelésre vonatkozó értesítés kiküldésekor a kötvényösszeg első részletét 7%-os, később 9%-os kamattal a posta visszatérítette, és 50%-os belépési díjfizetéssel szerelte fel a telefont. Ezt követően a még fennmaradó összeget évi 7%-os kamatos kamattal fizette vissza. A kötvényt első alkalommal Szeged térségében alkalmazták. Az utolsó, V. kötvényt 1989-ben adták ki.