Megújult két Klösz György fotóalbum a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Klösz György 1867 körül érkezett Pestre Darmstadtból, ahol 1844-ben született. A kiegyezés utáni években kezdte fényképészi pályafutását, és a századfordulóra már egy negyven embert foglalkoztató, fényképeket és térképeket előállító vállalat tulajdonosa lett. Fia, Klösz Pál 1904-ben, a bécsi grafikai főiskola elvégzése után betársult az üzletbe, amelyet apja 1913-ban bekövetkezett halála után továbbvitt egészen az államosításig. A század első éveiben a műterem még kettős profilú volt, de a fiú hatására egyre inkább eltolódott a sokszorosító ipar irányába. 1948-ban ebből alakult meg az Offset Nyomda.

Klösz Györgyöt elsősorban a Corvina Kiadó gondozásában először 1979-ben megjelent „Budapest Anno…” című könyvből ismeri a nagyközönség. Főként a rohamosan fejlődő Budapest fényképésze volt, de ismertek voltak vidéki kastélyfelvételei és a szegedi árvíz idején készült megrázó képei is.

Lugosi Lugo László 2002-ben megjelent, Klösz György életét és munkásságát részletesen bemutató albumából tudjuk, hogy mintegy 4000 db fényképfelvétel maradt fenn ebből a nagy anyagból az utókorra. Nagyon sok eltűnt, megsemmisült vagy lappang valahol. A megmaradt képek többsége három nagy közgyűjteményben található. A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában őrzik budapesti képeinek üveglemezeit, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában pedig a kastélyokról készült sorozat legfontosabb darabjait. Budapest Főváros Levéltárának gyűjteményében mintegy 2000 db korabeli, különféle témájú Klösz-kópia található albumokba rendezve. A kisebb Klösz-anyaggal rendelkező múzeumokat sorra véve a Közlekedési Múzeum és a Magyar Fotográfiai Múzeum mellett a Postamúzeumban is szép számmal találhatók fotók, illetve albumok a mester hagyatékából.

Klösz kapcsolata a Magyar kir. Postával a millennium előtti évektől indult és haláláig tartott. A külföldön is egyre elismertebb, itthon pedig a polgári fejlődés egyik jelképének számító magyar posta és a komoly szakértelmet, kézműves munkát igénylő, minőségi terméket eredményező fényképezés a századforduló körüli években talált igazán egymásra. A biztos anyagi háttérrel rendelkező posta korán felismerte a fényképezésben rejlő lehetőségeket, és egyre gyakrabban dokumentáltatta szaporodó létesítményeit, fejlesztési eredményeit. Magától értetődik, hogy a világszínvonalon működő Magyar kir. Posta a legkiválóbb fényképészekkel dolgoztatott, s közülük is elsősorban Klösz Györgyöt foglalkoztatta szívesen.

Klösz Györgytől több tucatnyi eredeti fotót és 6 db albumot őriz a Postamúzeum, amelyek mind képanyagukat, mind megjelenésüket tekintve méltó helyen állnak a Klösz-életműben. Újabban épült vidéki posta- és távírdaépületek a címe, annak a nagyformátumú és kb. 20 kg súlyú albumnak, amelynek fotóit Klösz György és a kor másik nagy fényképésze, Erdélyi Mór készített.

Egy kétkötetes, díszes bőrkötésű album a budapesti m. kir. távbeszélő-hálózatot mutatja be 118 db Klösz képen. A távbeszélő-hálózatot 1897-ben állami kezelésbe vették. Az igazgatóság mérnökei nemcsak az átvételkor meglévő négy budapesti távbeszélő központ és a hálózat átépítéséhez fogtak hozzá, hanem az egész távbeszélő-szolgálat átszervezéséhez is. Új központ építéséről döntöttek a Nagymező utcában, ahová a vezetékhálózatot is irányították. 1903 végén az elkészült új Teréz központ megkezdte működését az időközben felszaporodott előfizetők egy részének kiszolgálására. A következő év elején sikerült valamennyi budapesti állomást ebbe az új központba bekapcsolni, és a régi központokat üzemen kívül helyezték. Végre teljesült az a kívánság, hogy egyetlen egy távbeszélő központon fusson át a főváros egész távbeszélő-szolgálata. A legkorszerűbb műszaki berendezésekkel felszerelt, méreteiben is hatalmas központot 1904-ben I. Ferenc József is meglátogatta.

Ennek, a távbeszélő-szolgálat fejlődése szempontjából nagyon fontos időszaknak a dokumentálását végezte Klösz György, a tőle megszokott magas színvonalon, ezekben az albumokban. Az albumok, illetve a bennük található fotók elkészültük pillanatától fogva nélkülözhetetlen dokumentumai minden fontos, a témával foglalkozó kiállításnak vagy kiadványnak. A szigorúan szakmai fotókon túl fontos adalékkal szolgálnak a várostörténettel foglalkozóknak is, hiszen megismerhetjük belőlük a korabeli Budapest azon utcáit, tereit, ahol kábelfektetést végeztek. A kábelgödör körül álló munkások, járókelők, hivatalos személyek, bámészkodók pedig sokat elárulnak a város mindennapjairól, a korabeli viseletről stb.

Az albumok restauráltatása 2008-ban önerőből elkezdődött, de a Hírközlési Múzeumi Alapítvány anyagi helyzete a közelmúltban drasztikusan leromlott, és leállt a munka 2009-re tervezett második szakasza. Az elkezdett munka végül a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával folytatódott 2010-ben, és a fent említett két darab album újult meg, hogy a következő száz évben is szolgálják a kutatókat és a nagyközönséget egyaránt.