top of page

Teletár

 

A Teletár 2007. május 17-én, az Információs Társadalom Világnapján nyílt meg az egykori Miskolc Avas telefonközpont épületében. A mintegy 600 m2 alapterületű hajdani gépteremben a Postamúzeum –eddig különböző raktárhelyiségeiben őrzött– műtárgyait láthatják a szakmatörténet iránt érdeklődő látogatók. A látványraktár többszáz kiállított tárgy segítségével mutatja be a távközlés csaknem 130 éves robbanásszerű fejlődését.

 

Különlegessége, hogy a hazai távközléstörténetnek szinte minden telefonkészüléke, távíró- és telefonközpont típusa, valamint átviteltechnikai berendezése megtalálható, amelyek közül számos ma is működőképes. A kisebb tárgyakat (távíró és telefonkészülékek, valamint alkatrészek és műszerek) polcokra helyeztük, a nagyobb berendezések, pl. a manuális és automata telefonközpontok, távíró-, illetve átviteltechnikai berendezések, keretsorokba rendezve idézik fel az egykori központok hangulatát, egészen 1881-től napjainkig.

 

Helyszín: Miskolc-Avas, Szentgyörgy út 23 (Bejárat a Posta mellett jobb oldalon) 

A TELETÁR építése

Építették és berendezték

 

A Hírközlési Múzeumi Alapítvány Miskolc Avas-i látványtárának kivitelezésében résztvevők és adományozók névsora (2006. május - 2007. május) A TELETÁR létrehozását a Hírközlési Múzeumi Alapítvány igazgatója, Egervári László kezdeményezte. Irányításával zajlottak a megvalósítási, kivitelezési munkálatok. A TELETÁR-nak helyet adó miskolc-avasi műszaki épület felújítási munkálatait a De-Te Immobilien Rt. részéről Török István főigazgató, Klinkóné Kerekes Ilona, Peták Józsefné és Felföldi Rita irányította A TELETÁR berendezése A műszaki munkálatokat Jakab László, a kiállítás berendezését Kozmáné Grünwald Éva vezette.

 

A munkálatokban részt vett Juhász Károly, Majzikné Szívos Ibolya és Tallósyné Béres Ilona. A helyszíni telepítési és üzembehelyezési munkákat Király Károly irányításával, Kanyó András, Molnár György, Molnár Györgyné, Kácsándi Istvánné végezte. További közreműködők: Anda Péter, Bogoly Zsolt, Boró Gyula, Csontos Nándor, Éliás István, Gáldi Attila, Gulyás Péter, Hargittai Attila, Juhász Sándor, Káposzta Pál, Kavalecz Zsolt, Kmetz István, Kovács László, Kozák István, Kővári Zoltán, Láng Béla, Lucza Imre, Nagy Ferenc, Révy Tamás, Sneider Csaba, Szőke Barnabás, Tarjányi Péter, Tóth Mihály, Urbán Péter, Váradi László, valamint a Kandó Kálmán Szakközépiskola és a Baross Gábor Szakközépiskola diákjai. Fő adományozók: BNC Rendszerház Kft. Budapest, Győri KTMF, Láng Béla, Király Károly, Kiss László, Miskolc Hálép 2000 Kft., Kisely Ferenc, Pannon GSM Távközlési Zrt., T-Com HI BÜK Miskolc, Káposzta Pál, Westel Kft

A megnyitó fotói 2007

A kiállítás áttekintő fotói

Miskolc távközlés-története

 

A híradástechnika fejlődése a 19. század második felében Samuel Morse távírójának, Graham Bell távbeszélőjének (1876) felfedezése, Puskás Tivadar és Ferenc távbeszélő központjának (1881) alkalmazása révén igen felgyorsult. Miskolc 1859. május 27-én nyitotta meg távíróállomását. A város vezetősége ideiglenes elhelyezésként az 1857-ben épült új színház II. emeletén biztosított 3 szobát a távíróállomás részére. „Miskolc Város Hatóságának Folyó évi május hó 27-től kezdve Miskolcon a telegráf állomás életbe léptetvén, ezen naptól kezdve a telegráfnak használata úgy hivatalos, mint magán levelezésekre nézve megnyittatott. Mi felöl a városi hatóság általános közhírré tétele végett ezennel értesíttetik. Kelt Miskolcon, május 31. 1859. Vadnay.” A távírda a Régiposta utcából 1888-ban beköltözött a postahivatal épületébe, a színházzal szembe, majd 1891-ben átköltözött a posta és távírda új épületébe, a Déryné utcába. A Morse-féle távírót később felváltotta a Hughes-féle betűíró, amely 1870-től a második világháborúig használatban volt. 1930-tól tért hódított a géptávíró, távíróközpontok létesültek. Később, 1950-től megkezdte működését a távíró-előfizetői szolgálat; a telex, valamint az országok közötti közvetlen tárcsás távírókapcsolat; a gentex. A miskolci közhasználatú telefonközpont és hálózat létesítésére 1888-ban a helybeli Wilhellm és Jenei cég kapott engedélyt. Miskolc első telefonközpontját 1888. december 15-én vasárnap adták át a forgalomnak. A Széchenyi u. 52. alatti házban elhelyezett telefonközpontnak 23 előfizetői vonala és 2 nyilvános állomása volt. Jenei Soma a miskolci telefonhálózatának megnyitását így jelentette be: „Van szerencsém a m.t. közönséget értesíteni, hogy a helybeli távbeszélő-hálózatot vasárnap a közszolgálatnak átadtuk és midőn azok névsorát, kiknél egyenlőre a telephon be lett vezetve alább közölnénk, hogy t. közönség rendelkezésére két nyilvános állomást is szerveztünk, a hol bárki csekély díj lefizetése mellett a telephont igénybe veheti. Szolgálati idő a központban: Márczius 1-től okt. 31-ig; Reggel 7 órától este 8 óráig Nov. 1-től febr. végéig. Reggel 7 órától este 7-ig a déli órákban is Miskolc. 1888 december 15. Wilhellm és Jenei a miskolci telephon hálózat tulajdonosai 1900-ban a posta által megváltott telefonhálózat a Déryné utcai épületbe költözött, az előfizetők száma 150 volt. Ez év októberére elkészült a Budapest-Miskolc-Kassa közötti telefonhálózat, így Miskolc is bekapcsolódott az interurbán-forgalomba. Az első kisméretű 12 oldalas magánkiadású évszám nélküli telefonnévsor a kutatások szerint 1908-ban jelent meg a miskolci és megyei telefonhálózat előfizetőiről. A névsor 438 előfizetőt sorol fel név szerint és pontos lakcímmel, telefonszámmal. A főposta 1906-ban került a Kazinczy utca 14. sz. alatti ún. Munk-féle házba, ennek egyik szárnyában kerültek elhelyezésre a távíró- és távbeszélő berendezések. A miskolci előfizetők száma 1925-ben 1087, 1931-ban 1409 volt. A Kazinczy utca 16. sz. alatt új postaépület készült, amelyet 1937-ben adtak át. 1937. május 17-én helyezték üzembe az új svéd Ericsson gyártmányú automata telefon-központot, amely 1300 különvonalú és 700 ikerpáros állomás kezdeti kiépítésével készült. 1954-ben az Ericsson központot 7A2 rendszerű, 4000 vonal kezdeti kapacitású (17 000 vonalig bővíthető) központ váltotta fel. A lebontott Ericsson központot 2400-as vonalkapacitással Egerben helyezték üzembe 1955-ben. A távíróközpontok automatizálását követően 1962-ben megindult a telexszolgáltatás. A Magyar Posta 1985-ben kísérleti jelleggel bevezette a távmásoló szolgáltatást, a telefaxot. A 7A-2 központ utolsó –4000 állomással való– bővítésére 1969-ben került sor, ezzel kapacitása 11 600-ra emelkedett. A további igények kielégítésére 1973-ban Újdiósgyőrben 6000 állomás kezdeti kapacitással korszerű, crossbar rendszerű főközpontot létesítettek, amely átvette a belvárosi központtól a hozzá tartozó tápterületek ellátását. 1983-ra már halaszthatatlanná vált Miskolc telefonhálózatának fejlesztése, a várakozók száma elérte a kilencezret. A meglévő központ fejlesztése és konténerközpontok telepítése ellenére szükségesé vált egy harmadik ARF főközpont építésére. A tízezres kezdeti kiépítésű avasi telefonközpontot 1983 őszén kapcsolták be 6500 ezer előfizetővel, kapacitása 2005-ben –kikapcsolásakor– elérte a 20.000 vonalat. A további igények kielégítésére a VII. ötéves tervben szerepelt a miskolci régióközpont megépítése. Az új épület építése 1985-ben kezdődött meg, az alapkőletételre 1986-ban került sor. A kezdeti kiépítésben 30.000 állomáskapacitású ARF helyi és 4.800 ívpont kapacitású ARM201/4 típusú központot 1990 októberében adták át a forgalomnak. A belvárosi régióközpontot –mint az ország utolsó crossbar központját– 2005. decemberében kapcsolták ki ünnepélyes külsőségek között.

Távközlési gyűjtemények - Áramellátás

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő készülékek

CB telefonok

A magyar posta 1904-ben helyezte üzembe első CB (Central Battery/Központi Telep) rendszerű központját, a Teréz központot. A CB központok bevezetésével szükségtelenné vált az előfizetői készülékeknél a helyi telep, és az induktor, ezért a CB központokba bekapcsolt előfizetőknél új szabványú készülékeket szereltek fel, illetve a meglévő régi készülékeket átalakítással tették alkalmassá a CB üzemre. A számtárcsával (hívóművel) rendelkező készülékek már automata központra csatlakoztak, a számtárcsa nélküli u.n. vaktárcsás készülékek még kézi kapcsolású központba.

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő készülékek

LB telefonok

Kezdetben a telefonkészülékek LB (Local Battery/Helyi Telep) rendszerűek voltak. A mikrofon táplálására az előfizetőknél kb. 3V feszültséget szolgáltató u.n. helyi telepet (Leclanché-elemet, később Dura elemet) használtak. Az LB készülékek másik jellegzetes alkotórésze az induktor, amelynek kis hajtókarját megforgatva lehetett jelezni a telefonközpontot kezelő személynek a hívási szándékot.

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő készülékek

Mobiltelefonok

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő készülékek

Pénzbedobós telefonok és egyéb készülékek

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő központok

Automata telefonközpontok

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő központok

CB telefonközpontok (manuális)

 

A magyar posta 1904-ben helyezte üzembe első CB (Central Battery/Központi Telep) rendszerű központját, a Teréz központot. A CB központok bevezetésével szükségtelenné vált az előfizetői készülékeknél a helyi telep, és az induktor, ezért a CB központokba bekapcsolt előfizetőknél új szabványú készülékeket szereltek fel, illetve a meglévő régi készülékeket átalakítással tették alkalmassá a CB üzemre. A kézi kapcsolású CB központok 24V feszültségről működtek.

Távközlési gyűjtemények - Távbeszélő központok

LB telefonközpontok

 

Az első telefonközpontok "kapcsolók" kézi kapcsolásúak (manuális) és helyi teleprendszerűek (LB/Local Battery) voltak. A központban, és az előfizetői készülékeknél is két sorba kapcsolt Lechlanché galvánelem (később szárazelem) biztosította a mikrofonáramot. A kezelő a kapcsolást kapcsolózsinórok dugaszolásával végezte.

Távközlési gyűjtemények - Távíró berendezések

bottom of page