Miskolc távközlés-története

A híradástechnika fejlődése a 19. század második felében Samuel Morse távírójának, Graham Bell távbeszélőjének (1876) felfedezése, Puskás Tivadar és Ferenc távbeszélő központjának (1881) alkalmazása révén igen felgyorsult. Miskolc 1859. május 27-én nyitotta meg távíróállomását. A város vezetősége ideiglenes elhelyezésként az 1857-ben épült új színház II. emeletén biztosított 3 szobát a távíróállomás részére. „Miskolc Város Hatóságának Folyó évi május hó 27-től kezdve Miskolcon a telegráf állomás életbe léptetvén, ezen naptól kezdve a telegráfnak használata úgy hivatalos, mint magán levelezésekre nézve megnyittatott. Mi felöl a városi hatóság általános közhírré tétele végett ezennel értesíttetik. Kelt Miskolcon, május 31. 1859. Vadnay.” A távírda a Régiposta utcából 1888-ban beköltözött a postahivatal épületébe, a színházzal szembe, majd 1891-ben átköltözött a posta és távírda új épületébe, a Déryné utcába. A Morse-féle távírót később felváltotta a Hughes-féle betűíró, amely 1870-től a második világháborúig használatban volt. 1930-tól tért hódított a géptávíró, távíróközpontok létesültek. Később, 1950-től megkezdte működését a távíró-előfizetői szolgálat; a telex, valamint az országok közötti közvetlen tárcsás távírókapcsolat; a gentex. A miskolci közhasználatú telefonközpont és hálózat létesítésére 1888-ban a helybeli Wilhellm és Jenei cég kapott engedélyt. Miskolc első telefonközpontját 1888. december 15-én vasárnap adták át a forgalomnak. A Széchenyi u. 52. alatti házban elhelyezett telefonközpontnak 23 előfizetői vonala és 2 nyilvános állomása volt. Jenei Soma a miskolci telefonhálózatának megnyitását így jelentette be: „Van szerencsém a m.t. közönséget értesíteni, hogy a helybeli távbeszélő-hálózatot vasárnap a közszolgálatnak átadtuk és midőn azok névsorát, kiknél egyenlőre a telephon be lett vezetve alább közölnénk, hogy t. közönség rendelkezésére két nyilvános állomást is szerveztünk, a hol bárki csekély díj lefizetése mellett a telephont igénybe veheti. Szolgálati idő a központban: Márczius 1-től okt. 31-ig; Reggel 7 órától este 8 óráig Nov. 1-től febr. végéig. Reggel 7 órától este 7-ig a déli órákban is Miskolc. 1888 december 15. Wilhellm és Jenei a miskolci telephon hálózat tulajdonosai 1900-ban a posta által megváltott telefonhálózat a Déryné utcai épületbe költözött, az előfizetők száma 150 volt. Ez év októberére elkészült a Budapest-Miskolc-Kassa közötti telefonhálózat, így Miskolc is bekapcsolódott az interurbán-forgalomba. Az első kisméretű 12 oldalas magánkiadású évszám nélküli telefonnévsor a kutatások szerint 1908-ban jelent meg a miskolci és megyei telefonhálózat előfizetőiről. A névsor 438 előfizetőt sorol fel név szerint és pontos lakcímmel, telefonszámmal. A főposta 1906-ban került a Kazinczy utca 14. sz. alatti ún. Munk-féle házba, ennek egyik szárnyában kerültek elhelyezésre a távíró- és távbeszélő berendezések. A miskolci előfizetők száma 1925-ben 1087, 1931-ban 1409 volt. A Kazinczy utca 16. sz. alatt új postaépület készült, amelyet 1937-ben adtak át. 1937. május 17-én helyezték üzembe az új svéd Ericsson gyártmányú automata telefon-központot, amely 1300 különvonalú és 700 ikerpáros állomás kezdeti kiépítésével készült. 1954-ben az Ericsson központot 7A2 rendszerű, 4000 vonal kezdeti kapacitású (17 000 vonalig bővíthető) központ váltotta fel. A lebontott Ericsson központot 2400-as vonalkapacitással Egerben helyezték üzembe 1955-ben. A távíróközpontok automatizálását követően 1962-ben megindult a telexszolgáltatás. A Magyar Posta 1985-ben kísérleti jelleggel bevezette a távmásoló szolgáltatást, a telefaxot. A 7A-2 központ utolsó –4000 állomással való– bővítésére 1969-ben került sor, ezzel kapacitása 11 600-ra emelkedett. A további igények kielégítésére 1973-ban Újdiósgyőrben 6000 állomás kezdeti kapacitással korszerű, crossbar rendszerű főközpontot létesítettek, amely átvette a belvárosi központtól a hozzá tartozó tápterületek ellátását. 1983-ra már halaszthatatlanná vált Miskolc telefonhálózatának fejlesztése, a várakozók száma elérte a kilencezret. A meglévő központ fejlesztése és konténerközpontok telepítése ellenére szükségesé vált egy harmadik ARF főközpont építésére. A tízezres kezdeti kiépítésű avasi telefonközpontot 1983 őszén kapcsolták be 6500 ezer előfizetővel, kapacitása 2005-ben –kikapcsolásakor– elérte a 20.000 vonalat. A további igények kielégítésére a VII. ötéves tervben szerepelt a miskolci régióközpont megépítése. Az új épület építése 1985-ben kezdődött meg, az alapkőletételre 1986-ban került sor. A kezdeti kiépítésben 30.000 állomáskapacitású ARF helyi és 4.800 ívpont kapacitású ARM201/4 típusú központot 1990 októberében adták át a forgalomnak. A belvárosi régióközpontot –mint az ország utolsó crossbar központját– 2005. decemberében kapcsolták ki ünnepélyes külsőségek között.