POSTAMÚZEUM-BUDAPEST
Tisztelt Látogatóink!
Magyarország kormányának a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI.10.) Korm. rendelete értelmében a szabadidős létesítmények használata tilos, beleértve a múzeumokat is, ezért 2020. november 11-től a Postamúzeum is bezár. A rendelet értelmében a múzeum könyvtári és kutatószolgálata is szünetel.
Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra!
A Postamúzeum története
A Postamúzeum anyagának gyűjtése 1881-ben a budapesti főposta egyik első emeleti helyiségében kezdődött a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló készülékekből és alkatrészekből. A gyűjtemény első nyilvános bemutatkozása az 1885-ös országos kiállítás volt, majd hamarosan a muzeális gyűjtemény nagyobb méretű gyarapításába kezdtek. Miután a posta és a távírda 1887-ben egyesült, Baross Gábor miniszter 1890-ben posta- és távírdamúzeum berendezését rendelte el, amellyel a Postamúzeum alapjait hivatalosan is megvetette. A nagyszabású gyűjtési hullámot a millenniumi kiállítás indította el, hiszen a szervezők a posta, távíró és távbeszélő fejlődését méltó módon kívánták bemutatni, és a kiállított több ezer műtárgyat az önálló Postamúzeum gyarapítására szánták. A kiállítás bezárása után azonban – mivel a csarnokot lebontásra ítélték – megkezdődött a Postamúzeum vándorútja. Műtárgyainak egy része 1899 és 1945 között a Közlekedési Múzeumban volt látható, másik része különböző postai raktárakba került. A háború után megmaradt gyűjtemény évekig raktárakban pihent, majd 1955-ben az újjászervezett Postamúzeum országos gyűjtőkörű szakmúzeumként a Postavezérigazgatóság épületében önálló kiállítást nyithatott. Innen költözött 1972-ben az Andrássy úti Saxlehner-palotába, majd 2012-ben a Benczúr-házba.
-
Kariolkocsi rövidített restaurálási dokumentum: pdf letöltése
-
NKA támogatási szerződés (lófogatú postakocsi): pdf letöltése